Vidéki családból származik, és 9 éves korában döntötte el, hogy tanítani szeretne. Voltak hatások, amik arra késztették volna, hogy ne tanítónéni legyen, de végül kitartott a hivatás mellett, amely egész életében úgy érezte, hogy az övé. Sok gyerek volt náluk a családban, talán ez volt az egyik oka, amiért ezt a pályát választotta, de már gyerekkorában is a babákkal, autókkal is azt játszotta, hogy tanítja őket.

A 40 év alatt több száz tanítványa volt, akikre ahogy elmeséli, mind emlékszik. Arra, hogy hogy hívták őket, hány testvérük volt, hogy néztek, amikor kihívtak őket felelni, és hogy hogy maszatolták össze a szemüvegüket. Volt tanítványai között van több olimpikon is, illetve olyanok is, akik a kultúra területén értek el szép eredményeket.

Minden gyerekre büszke, akit tanított. Nemrégiben volt egy 30 éves osztálytalálkozó, ahol örömmel látta, hogy mindannyian sikeres emberek lettek. A sikerességet abban méri, hogy boldog emberekké váltak.

Sosem gondolkodott azon, hogy pályát váltson. Úgy véli, hogy igazi „békebeli” pedagógus, ami nem tudatosan alakult így, hanem csak szerette volna a lehető legjobban csinálni azt, amit csinált.

Nemrégiben ment nyugdíjba. A tanítást a mai nevén Karolina Katolikus Általános Iskola Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában kezdte tanítási gyakorlaton, ezután kérte meg az akkori igazgató, hogy maradjon tanítani, amelyet örömmel elvállalt, hiszen ő maga is ide járt iskolába, és azt mondja, ott nőtt fel a munkája során is.

Miután megszületett a lánya, 2 évig napközis tanár volt, ezután újra osztálytanító lett. Volt munkaközösség vezető először napköziben, majd később alsó tagozatban is. 2000-ben tették meg igazgatóhelyettesnek, és 2014-től pedig már ő volt az iskola igazgatója.

Nagyon büszke arra, hogy a Karolina Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskola is lett az évek során. 2011-ben indultak az első kórusiskolai osztályok és 2015-ben lett alapfokú művészeti iskola is az intézmény, amely utóbbi bár az ő igazgatása alatt történt, azt mondja, hogy ez mindannyiuk közös érdeme, akik ezen dolgoztak.

Mint mondta, minden gyerekre emlékszik egyenként, név szerint, de van néhány vicces pillanat, ami gyakrabban eszébe jut. Amikor csak tehette, reggel az ajtóban várta a gyerekeket, és az egyik ilyen vicces pillanat is egy ilyen reggelen történt. Az egyik kisfiútól kérdezte, hogy „Mi újság?” mire a kisfiú azt felelte „Nem tudom, ma még nem vettem”.

Egy lánya van, férje nyugdíjas, 3 gyönyörű unokája van.

Szerénységét és alázatát az is mutatja, hogy mikor kértük, hogy meséljen magáról még valami különlegeset, azt mondta, hogy szerinte ő nem különleges, mindenki fontos, mindegy, mit csinál. Szerinte azért vagyunk a Földön, hogy másoknak örömet okozzunk, és ez által kapunk mi is örömet.

Boldog nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánunk!

Gratulálunk!